A betűk többsége nagyon egyszerű, ám van néhány olyan, mely belekerült abba a vonalkompozícióba, mely körülöleli ezeket a szerény betűket. Az aláírás két egységből áll. Az egyik melybe a C betű és a Neto került. Ebben a t-áthúzásból már-már paráf jellegű vonal indul, s mivel a keret széléig ér, az is lehetséges, hogy az eredetiben van folytatása. Ugyancsak bajban vagyok, hogy a C-betűt alkotó majd az N-betűt díszítő hurkok együttese vajon paráfnak minősíthető-e? Ha komolyan vesszük, hogy paráf „minden olyan vonal, amely kiegészíti az aláírást”, akkor ezt nem tekinthetjük annak. Hiszen szerves része az aláírásnak, hiszen ezek a kacskaringók valójában betű-elemek vagy betűket képező vonalak. A másik egység az „oelho” részből áll, s megformálása egészen puritán. Ez nagyon pontosan a C-betűt is magában foglaló félhurok közepére kerül. Azt nem lehet tudni, hogy melyik részt írhatta előbb. De bármennyire ötletes is a C megjelenítése, az aláírásban mégis van némi mesterkélt. Az ilyen jellegű aláírások készítőiről azt sejthetjük, hogy van bennük némi rejtőzködő szándék. S ezt azért jelzem, mert Coelho Neto számos álnevet használt. Ha a betűktől eltekintünk és rajzként nézzük a kompozíciót, akár rakétához, akár egérhez is hasonlítható. Amúgy a Coelho név a portugál nyelvben nyulat jelent, a Neto pedig afféle kiegészítő név, jelentése: unokája.

Henrique Maximiano Coelho Neto (1864-1934) ifjúkorában orvosi, majd jogi tanulmányokat folytatott, de mindkettővel felhagyott. Inkább újságíró lett, s hamarosan első művei is elkészültek. 1890-ben megnősült. Házasságából 14 gyermek született, egyikük egy neves labdarúgó lett. Még nem volt 30 éves, amikor az egyetemen kezdett tanítani, művészettörténetet majd irodalmat. Sokat és szinte minden műfajban alkotott. Még filmhez is írt, az első brazil sorozathoz. A 20. század elején a legolvasottabb író volt hazájában. Ám a modern irányzatok követői támadták, a hozzáértők középszerű a közízlést kiszolgáló alkotóként könyvelik el, s ma már a tankönyvekben sem szerepel.