Joseph Conrad egyéb kéziratai között számos lendületesebb, spontánabb írás akad, ez feltehetően olyan kézirat, ahol az olvashatóság fontos szempont volt. Jóval kötöttebb és szinte kötetlen írások is felbukkannak kéziratai között, s ebben is találunk erre is, arra példát. Ám nem megkérdőjeleznünk, hogy az ő írása került-e a bélyegre. Még az is lehet, hogy éppen másolt vagy „letisztázott” szöveg. Hiszen a sorok alapvonala hullámos. Ez nem hajós múltjának köszönhető, hanem lehet a másolás és az alkotási folyamat sajátja is. Az írás alapvetően kötött, bár olyankor akadnak benne betűre bontott szavak is (pl. 4 sor első szava „said”). Éppen itt látszik legjobban, hogy nemcsak az alapvonal hullámos különböző magasságúak a felső szárak is („said he”), mintha különböző magasságú árbocok lennének. De térjünk vissza a kötöttséghez. a másik véglet, amikor különböző betűelemeket kapcsol össze. Ilyesmi az első szóban (without) láthatjuk, hogy az i-betű pontjából azonnal indul a következő betű. (De rendkívül szép példáit láthatjuk ennek Conrad más kézírás mintáiban!)

A kötöttség kötetlenség váltakozása az alkotási folyamathoz illeszkedik: van, amikor jön az ihlet, és ettől gördülékeny az írás, van, amikor megtorpan, mert gondolkodnia kell. A lendület és a fékezés „játéka” jellemző írására. A vitorlák csúcsa felett a második sorban két egymás melletti szó is t-re végződik (doubt great), mindkettőben ez a visszafogott lendület érződik. A nem túl nagy szóközök is inkább a tudatosságra, visszafogottságra utalnak, mintsem a szárnyalásra.

Jozef Teodor Konrad Korzeniwski 1857-ben született lengyel szülőktől, szüleit korán elvesztette, nagybátyja nevelte. 16 évesen lett matróz, előbb a francia majd a brit kereskedelmi flottánál. 1886-ban lett kapitány, angol állampolgár, s ekkortól viselte a Joseph Conrad nevet. 36 évesen fejezi be tengerészi karrierjét. Letelepedik, kezdik kiadni írásait, néhány év múlva megnősül, családot alapít. Néhány vakáción és látogatáson kívül Angliában éli életét. Bár csak felnőtt korára sajátítja el a nyelvet, mégis olyan angolsággal vetette papírra regényeit, amihez szinte akadémiai szókincs szükségeltetett. Kellő élményanyaga volt, amelyekre regényeinek kalandjait alapozhatta, de jellemábrázolásban is kitűnt. Regényei hamar meghozták a sikert számára, és a kritikusok is elismerték munkáit már pályája elejétől. Az igazi közönségsikert 1913-ban a Véletlen c. regénye hozta meg számára. 1924-ben az uralkodó lovagi címet volna neki, ám ő ezt is, ahogyan más kitüntetéseket is, visszautasítja. Még abban az évben egy szívroham viszi el, sírkövére lengyel családneve kerül.