André Malraux halála után 20 évvel nemcsak hamvait helyezték el a párizsi Panteonban, bélyeggel is megemlékeztek róla. Egy híres fotója alapján készült rajz és aláírása került az egyszerű kék nyomatú bélyegre.

Az írás lendületes és kötött. Ha olvasnánk az aláírást, hamar feltűnne, hogy a név két elemének csak az elején azonosíthatóak a betűk, minél hátrébb kerülnek annál elnagyoltabbak. A kisbetűknél karakteresebbek a nagy kezdőbetűk, ám ezek sem túlzott gondosságukkal vagy díszítettségükkel különböznek: az A ívelt kezdővonalával, az M pedig lenyúló (második) törzsvonalával lesz egyedi. Nemcsak a kezdőbetűk, hanem a névelemek utolsó vonásai is jeleznek valamit. Mindegyik végvonal inkább a tér bal felére tart, vissza, önmaga felé. Ez jelzi, hogy a megnyilatkozás és a védekezés egyfajta kettőssége jellemzi a közösséggel, másokkal való viszonyát. Olyan ember lehetett, aki jó érzékkel találja meg a lényegeset, aki „betalál” egy-egy szavával. Ahogyan franciásan mondanánk: frappáns. Az aláírás paráfja valójában egy határozott vonal, mellyel aláhúzza nevét. Az enyhén domború vonal tiszteletteljes távolságból kíséri az aláírás betűi. A vonal egyik vége „eltűnik” a rajzon.
No igen, a rajz! Nagy népszerűségnek örvend, mint elrettentő példa, a dohányzást igenlők körében. Számos bejegyzésben köszön vissza az interneten. Ugyanis Malraux egyik legismertebb fotója alapján készült, ahol éppen cigaretta lóg a szájában. S ennek hiányát a hitelesség sérelmének, illetve dohányzás ellenességnek vélik. Pedig Malraux-t ritkán lehetett úgy látni, hogy ne lógott volna cigaretta a szájából.  Ugyancsak szerette a macskákat, élete vége felé gyakran kanyarintott egy rajzott valamelyikről oda a levelei záró soraihoz. Ami még művein és munkásságán kívül érdekesség róla, hogy nagy valószínűséggel Tourette-szindrómás volt. Ennek utóhatása lehet erőteljes gesztikulációja a róla készült filmfelvételeken.
Az 1901-ben született írót itt-ott kalandornak minősítik, s valóban nem lenne eseménytelen az életéről szóló film. Számos háborúnak volt részese (indokínai, spanyol, francia polgárháború) majd a béke évtizedeiben De Gaulle megbízásából többszörös miniszteri posztot is betöltött. Majd csak az írásnak élt 75 éves koráig. Életművének legjelentősebb regénye az Ember sorsa, ismert a Remény és a Hódítók is. Figyelemre méltóak művészettörténeti, kultúra-filozófia írásai is. Ami a magánéletet illeti: három házasság, s több tragikus veszteség.
Szerző: Grafofil  2011.05.11. 10:12 Szólj hozzá!

Címkék: 1996 aláírás írók paráf Franciaország Malraux André

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr352879898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása