A szlovén nemzeti megújulás központi alakjának bélyegéhez jól illenek Szlovénia színei (fehér, piros), melyek a feketével egészülnek ki. Anton Tomaž Linhart halálának 300. évfordulójára megjelenő bélyeg alján korabeli ruhákban lévő emberek sziluettje jelenik meg. A hátteret kézzel írott sorok adják, a középpontjába az aláírása kerül.
A háttérben lévő szöveg nagy sorközökkel íródott, hiszen a hosszú szárak összegabalyodását csak így kerülheti el. Nem kizárt, hogy német mintát követett írása során.
A bélyegen lévő aláírás balról-jobbra haladva feketéből egyre pirosabbra vált. S ez által még több figyelmet ad a név végén lévő alakzatnak. Mivel maga az írás jól olvasható ez lehet afféle hitelességet jelző a vonalkompozíció is. Bár a t-betűn kívül más betűt nem lehet benne látni. Ha rajzként, képként szemléljük ezt a kacskaringót egy tollat vélhetünk felfedezni benne. Ehhez képest a többi betű mérete és megformálása is szerény. Az írás készítője tiszta betűformákat követ. Bár kis dőlésingadozás és az alapvonalban némi hullámzás felfedezhető.
Anton Tomaž Linhart (1756-1795) előbb szülőföldjén járt iskolába, majd Bécsben kereskedelmi és pénzügyi ismeretekkel tanult. Hazatérve levéltáros, könyvvizsgáló, iskolai felügyelő, majd titkár lett. 30 évesen a ljubjanai járás kormánybiztosa, s néhány éven belül megduplázta az általános iskolák számát a járásban. A közkönyvtárak létesítését is szorgalmazta.Irodalmi munkásságának kezdete még bécsi tanulmányai idején egy versgyűjtemény, majd egy német nyelvű drámát írt 1780-ban. A szlovén felvilágosodás hatására szlovénül kezd írni. Előbb egy német drámát fordított le, megrendezte azt, így lett részese az első szlovén nyelvű komédia előadásának. Ezután ő maga is írt szlovén nyelvű darabot. Történészként is munkálkodott, két kötetet (1788, 1791) jelentetett meg a régi szláv és szlovén történelemről német nyelven.
