Apollinaire születésének 100. évfordulóján nemcsak azért kerülhetett a Franciaországgal határos kisállam bélyegére, mert az avantgárd művészet neves alakja, hanem olyan híresség, aki valóban élt Monaco-ban. Az egyszerű bélyen közepén rajzolt portréja, az alján aláírása látható.
Akit Guillaume Apollinare (1880-1918) néven ismerünk, az Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky-nak született egy lengyel grófnő és egy svájci-olasz szintén arisztokrata származású katonatiszt törvénytelen gyermekeként Rómában. Gyermek és ifjúkorát zavaros családi és állampolgársági ügyek jellemezték. Hétéves korától éltek Monacóban, majd a francia Riviéra más várásaiban járt iskolába. Anyja pedig abból tartotta el fiait, amiből tudta: szépségéből és tánctudásából. Majd Lyonban és Párizsban éltek. Közben felnőtt és ő is dolgozni kezdett, írással és tanítással keresett pénzt. Ún. négerként írt mások helyett, s nemcsak a könyvtárakban, a kávéházakban is feltűnt, ahol megismerhette azokat a cimboráit, akikkel az új művészeti irányzatot a szürrealizmust hozták létre (az elnevezés tőle származik). Színpadi művek, filmek, prózai munkák, fordítások fűződnek nevéhez. Amikor első verseskötete megjelent már Guillaume Apollinaire, ám igazán francia akkor lesz, amikor az első világháborúban bevonul a hadseregbe. Fejsérülését követően egy vas-fejpánttal éli életét. A valakibe mindig szerelmes férfi 1918-ban – abban az évben, amikor összeállítja Kalligrammák című kötetét – nősül meg, s alig néhány hónap múlva a spanyolnátha viszi el.
Az aláírás valóban alul van ezen a bélyegen, hiszen némely betűi érintik a keretet. Ezek éppen a leginkább figyelemre méltó „G” és a „p” betűk az egyszerű és letisztult betűformákat mutató írásban. A „G” és „p” alsó hurkai ún. szublimált alsó hurkok, azokra jellemző az ilyen, akik ösztönenergiáikat a szellemiségben az alkotásban élik ki.
Ha megnézzük a névelemek szóközét, az nagyon kicsi, s ezt úgy értelmezhetjük, hogy személyes és a világ felé mutatott (hivatalos) énje teljes egységben van. A személynév betűi valamivel nagyobbak, mint a vezetéknévé, ami azt jelzi, hogy azért ő igazi „hús-vér” ember, nem szeret hivataloskodni.
A név mindkét elemében van kettőzött l-betű. Ezek hasonlóan, de nem egyformák, s ez jelzi, hogy nem merev az írás. Azért a fegyelmezettséget tetten érhetjük a szögesedő „n” és „m” betűkben. Érdemes megnézni még a keresztnév második felét („aume”). Az „a” betű megformálása eltér a vezetéknév azonos betűjétől, valójában nyomtatott jellegűnek hat. Az „um” ívei nagyon hasonlóak leírva. Az „e” azért érdekes, mert kissé megnő, és mert kissé különbözik a családnév legvégén levőtől.
