Előbb vessünk néhány pillantást a háttérre, a falra. A szív-rajz közepe tájékán, és az E és R betűk találkozásánál van egy mélyedés a háttérben: s ez valójában a háttérkép szimmetriatengelye. A foltok, a halványabb firkák, no meg a színes nyilak is „tükröződnek” így. Ebben lehetett valamiféle tudatosság is a tervezők részéről. Mi magyarosan így fejezzük ki: „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.” S ez az üzenet fontos eleme. Ha én elfogadom valaki másságát, ő is könnyebben fogadja el az enyémet. Hiszen valaki szemében, bárki más lehet. Hogy háttérnek minősítsük vagy már a graffiti részének a nyilakat, a lényeget tekintve nem is számít. Ezek a különböző méretű és színű nyilak nemcsak középre mutatnak, hanem a maguk egyszerűségével az intoleranciát is képviselik, vagy akár a bármiféle (sokféle) másság ellenes attitűdöt.

A szív rajza, amely alapvetően maga is szimmetrikus lehetne, bizony itt nem az! Egészen balra (a múlt részére) tolódik az alsó „csücske”, és a felső ívei sem egyforma magasságúak, a bal oldali része pedig dupla vonallal képződött. Nem mondatjuk, hogy egy harmonikus rajz. Nem sokkal jobban sikerült a kulcsszó felirata sem. Balról még csak-csak belefér, jobbról már két betűvel kilóg a szívből. A nyomtatott betűkbe írott jellegű betűelemek vegyülnek (a T-„kalap”-ja, a Z felső hulláma). A szó alapvonala hullámosan tart lefelé, mintha vesztene erejéből. A betűk keskenyek (ezáltal védekezők), több esetben is szorosan állnak egymáshoz. Mintha egy olyan embercsoportot jelenítenének meg, akik félelmükben torlódnak össze, de együtt sem lesznek erősebbek.

Összességében nagyon jól eltalált képi megoldás ez, s ettől valóban hatásos.