Chopin születésének 200 éves évfordulója alkalmából az UNESCO a 2010-es évet Chopin évvé nyilvánította. Az ez alkalomból kibocsájtott magyar bélyeg baloldali harmadában a zeneköltő festett arcképe, a jobboldali részben a háttérben elmosódva szülőháza, előtte belenyúlva a színes részbe is Chopin aláírása látható.
A zongora költőjének is nevezett Frédéric François Chopin (1810-1849) a klasszikus zene egyik legnagyobb alkotója. A lengyel-magyar „közös érzés” mellett szintén zongorista csodagyerekként indult pályája, s Párizsban barátja is lett Liszt Ferencnek. Kölcsönösen tisztelték egymás munkásságát is.
Chopin aláírása a bélyegen nem teljes, ugyanis a végvonala már nem került rá a képre, valamint az i-betűje ékezetét sem leljük. Azonban ez csak akkor észrevehető, ha mellé tesszük a mintául szolgáló aláírását. Az aláírásból kiolvasható a zeneszerző neve, melyet az utolsó betűjéből induló lendületes, visszatérő paráffal húz alá. A C betű előtt látható egymáshoz szorosan álló elemek, a két F betű (két személynevének kezdőbetűje.) Valójában „FFChopin” a leírt név. A két F betű kicsinek és nagynak is tekinthető, de mindenképpen magasabbak, mint a vezetéknév kezdőbetűje. A növekedés azonban lefelé történik, a tudattalan, az ösztönök világába. S itt lenyúlik az alsó zónába, de ezeket a hurkokat a név betűi alá kerülő paráffal mintegy felülírja. Biztos kézzel, éppen addig nyúlik el a paráf, hogy az F-betűk alsó hurkát éppen bekerítse.
Ha családnevét nézzük, észrevehetjük, hogy C és a h első törzsvonalából egy szív formálódik.
Az o betűje kicsit szétnyílik felül és az n betűje is girlandos, ám a p és a C betűje formája is zártabb. Ezt akkor értékelhetnénk, ha ismernénk milyen betűformákat sajátított el, amikor írni tanult.
