A születésének 200. évfordulójára megjelenő máltai bélyegeknek (4 bélyeg jelent ugyanis meg) megvan a dán megfelelőjük is. A négy bélyegből három hasonlóan keskeny és színesek. Ezek Andersen életnek valamely aspektusát jelenítik meg: a papírsziluett-készítő, az író, az utazó. A negyedik, s egyben legnagyobb ám fekete-fehér bélyegen Andersen profilja jelenik meg. A dánon aláírása, ezen, a máltai bélyegen pedig kéziratának részlete látható mögötte.

Andersen elég híres ahhoz, hogy ne lepődjünk meg, ha a világ bármely országa bélyeget jelentett meg emlékévében. A máltaiaknak a dánokkal együtt megjelentetett négy bélyege közül kettőn is látható a kézírása. Most a különálló vagy akár fő-bélyegnek is tekinthetőn lévő kézírást vesszük szemügyre.
 
A kéziratban több helyen is láthatjuk az átsatírozott javításokat (az arc homlok, az orr, illetve a nyak részénél levő sorokban). Az írásából érzékenység, finom lelkesültség, egyfajta ihletettség sugárzik, ami az alkotási folyamat sajátja. Érződik benne, hogy az írója számára a gondolatok rögzítése a fontos és éppen annyira kecses vagy díszes csak, hogy formázás elfogadható legyen. De mintha képes lenne olykor feloldódni az alkotási folyamatban. Persze azt gondolom, élvezné, ha a szövegszerkesztők korában élhetne. Még így is remek önterápia lenne számára az írás. Az ügyes sortalálkozások, az egymást elkerülő betűk, az éppen csak összeérő hurkokon kívül, az első sorban lévő háromzónás betűket (f-szerű, de nem biztos, hogy az!) érdemes még megfigyelni, melyeknek alsó hurka zárt, a felső pedig részben nyitott.
A világ második legolvasottabb szerzője (az első Shakespeare) nem tetszetős külalakú kéziratairól lett ismert, hanem a meséiről. Andersen (1805-1875) egyszerű cipész fiaként született és híres emberként hunyt el. 168 mesét alkotott, írt hat regény és kb. kétezer verset is. No meg még útinaplókat, hiszen szívesen utazott. Amikor 1841-ben Máltára érkezett, a földközi-tengeri sziget az édesapja által olvasott könyvekből a Kelet, az Ezeregyéjszaka világára emlékeztette.
A kis Andersen gyermekkori olvasmányok fantáziavilágába menekült. A túl magas, gyenge osztályzatokat kapó fiú reménytelenül különbözőnek érezte magát másoktól és nehezen barátkozott. Iskolai évei élete legkeserűbb időszakát jelentették. Andersen ugyanis sajátos olvasási és írási alkalmatlanságtól szenvedhetett, ami gyakoribb a bal, mint a jobbkezeseknél.

Már fiatalkorában megjelentek történetei. Az irodalmi folyóiratokban nyilvános kritikával illeték gyenge helyesírásáért és hibás dán nyelvhasználatáért. Tehetségét többen is felismerték, ám volt valaki, aki segítette és meg is értette őt. Edvard Collon, aki barátja, kiadója és támogatója volt egy személyben. Andersen a meseírást 30 évesen kezdte, s hamar világhírű lett általa.

Szerző: Grafofil  2011.08.04. 10:39 Szólj hozzá!

Címkék: 2005 írók balkezesség autográf meseírók Málta Andersen Hans Christian

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr62999678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.