Bár az aláírásában csak egyes betűknek megfelelő alakzatok ismerhetők fel, mégis valószínűsíthető, hogy a teljes neve szerepel itt. A kezdőbetűje is szép kerek és egy kicsit nyitott. Girlandok, bár kicsit feszes girlandok is akadnak benne, az utolsó betű sem erőteljes. Szinte rajzolgatja a betűket. Mindez afféle „jelenlévő, megélő, beleérző” hozzáállásra utal, ami a költők sajátja. A név közepe táján érdekes alakzat nyúlik mélyre az alsó zónába. Sem a balra tartó hurok nem határozott, sem a mélyedés. A köztük bizonytalankodó két vonal között létrejövő apró szigetecske mintha valami titkot, a múltba temetett emléket őrizne. Ez után a hurok után nagy valószínűséggel „alcsev”-nek megfelelő rész következik, tehát ebben a mélyedésben vagy csak a nagy kezdőbetű vagy az és a vezetéknév második felével közös elemek vesznek el.
Atanasz Dalcsev (1904–1978) Szalonikiben született, az egyetemet Szófiában végezte, majd Franciaországban és Olaszországban tanult. Hazatérve a bolgár fővárosban lett tanfelügyelő, majd különféle folyóiratok munkatársa. Verseiben a mindennapi élet dolgait emelte költőivé, bensőségesség és mégis mély realizmus hatja át líráját. Fordítói munkásságát dicséri a világirodalom számos remekművének bolgár változata. Petőfi több versét is lefordította.

Szerző: Grafofil  2011.06.25. 10:34 Szólj hozzá!

Címkék: 2004 aláírás költők Bulgária Dalcsev Atanasz

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr22967187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.