A német nyelven alkotó Nobel-díjas író Bulgáriában született, így nem meglepő, hogy szülőhazája bélyeggel emlékezett meg születésének 100. évfordulójáról. Azon sem kell meglepődni, hogy kettőzött portréja mellé az aláírása is odakerült. Hiszen sírkövére is csak a nevét vésték rá, híven követve aláírásának vonásait.

Az írás lendületről és pontosságról egyaránt tanúskodik. A dőlése közel egyenletes. Olyan személyt jelez, aki tisztában van azzal, mit akar tenni vagy mondani, és azt a kellő hatékonysággal kivitelezi.
Az aláírás legfőbb jellegzetessége, hogy „hosszúkás”. Bár az oválok (itt a-betűk) szélessége arányos a magasságukkal. Ezt az érzetet az adja, hogy a kétzónás betűk nem duplán, hanem háromszor-négyszer olyan magasak, mint a középzónás betűk. Bár a betűnagyagyság, azaz a középzónás betűk magassága nem lehet nagy. Az „érdekesebb” mozzanatok is a felső részeken vannak, így aztán felsőzónás lesz az írás, ami nem meglepő egy alkotónál. Az E-betű felső ívét úgy köti lendülettel az l-hez, hogy azon felül, magasan képez hurkot. Ugyancsak magasra kerül a kettőzött t-betű áthúzás is. Ettől a lendülettől halad egyre magasabbra az alapvonal is.
Spanyol származású zsidó szülők gyermekeként született a román határhoz közeli Rusze nevű bolgár városban. (Akkor még Bulgária az Oszmán Birodalom része.). Az anyanyelve egy spanyol dialektus és a bolgár nyelvet is használta.  6 éves, amikor családja Angliába költözik, s ott újabb nyelvet kezd szokni. Amikor apja meghal, a három fivér anyjukkal Bécsbe kerül. Anyja nemsokára egy német férfihez köti életet, így 8 évesen újabb nyelvvel barátkozhat. A család Zürichbe költözik, de ő visszatér Bécsbe, hogy a kémia doktora legyen, 1927-ben. Eközben sokat utazik, megismeri későbbi feleségét is. Fordításokból tartja el magát, s elkezdi írni első regényét. A harmincas évek közepétől kezdi publikálni műveit és megnősül. Amikor 1938-ban Hitler bevonul Bécsbe, Angliában telepednek le, 1946-ban megkapják a brit állampolgárságot. 1963-ban elveszíti feleségét, s súlyos depresszióba kerül, egy zürichi nő segíti, hogy átvészelje a nehéz időszakot, ő lesz 1971-ben a második felesége. Sokat utazik, írja önéletrajzát, 1981-ben megkapja a Nobel-díjat. Egyre visszavonultabban él, s amikor újra megözvegyül, végleg Zürichben telepedik le. Ott hal meg 1994-ben. S bár bolgárok és izraeliek, britek és osztrákok, spanyolok és németek, svájciak és franciák is magukénak érezhetik őt, valójában egyik nemzethez sem tartozott. Leghíresebb műve első regénye a Káprázat lett. Ő maga főművének a Hatalom és tömeg c. esszéjét tartotta. Úti jegyzetei, drámái is figyelemre méltóak.
Szerző: Grafofil  2011.05.05. 13:30 Szólj hozzá!

Címkék: 2005 aláírás írók Bulgária Nobel-díj Elias Canetti

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr382853946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.