A viktoriánus korszak koszorús költője, talán ma is a legnépszerűbb verselő Angliában. Halálának századik évfordulóján, 1992-ben négy bélyeggel tisztelgett emléke előtt a brit posta. A mindegyik bélyegen egy-egy arcképe fekete-fehérben, körötte színesben valamely versét illusztráló festmény, alul pedig arany betűkkel ugyanaz az aláírása jelenik meg.

Tennyson egy tiszteletes fia volt. 1809-ben született negyedikként, a később 12 gyermekesre bővült családba. Apja klasszikus és modern nyelvekre tanította, ám amikor apját az anyagi és mentális problémák megváltoztatták, elhagyta otthonát s Cambridge ment tanulni, s egyik testvérével közösen megjelentette fiatalkori zsengéiket. felfigyelt rá Arthur Hallam, akivel később jó barátok lettek. 1833-ban Hallam meghalt, s Tennysont nagyon megrázta ez, mégis egyik legjelentősebb elégiáját ennek kapcsán írta, „In Memoriam A. H. H.” címmel. Küzdelmes évek jöttek, főleg anyagi nehézségekkel. Harmadik kötetével, 1850-ben lett népszerű és sikeres. Megnősült, házat vásárolt. Két fia született. 1859-ben már néhány nap alatt tízezer példányban kelt el kötete. A nagyszakállú költő, aki köpenyt és széles karimájú kalapot viselt 1884-ben lett nemes, azaz Lord. Még nyolcvanévesen is aktív volt, amikor 1892-ben hunyt el, a Westminster apátságban más neves költő mellé temették.
Sok műve kötődik az Arthur mondakörhöz. Ám a középkori legendáktól a természeti képekig gazdag témaválasztás jellemzi. A zeneiség is erőteljesen érvényesül verseiben. Drámaírással is próbálkozott nem nagy sikerrel.
 
A bélyegek közül a legnagyobb névértékűn, amelyen ifjúkori képe jelenik meg (s a Marianne című versének illusztrációja), látható a legjobban az aláírása.  Enyhén jobbra dőlt az írás, ahogyan az akkoriban szokás volt, csak az utolsó betű álló. A vezetéknév alapvonala enyhén lefelé tart.
A leginkább figyelemre méltóbb betű az „A”, mely önmagában hivatott kifejezni őt, személyes énjét. Egyetlen határozott mozdulat hozza létre az A-betű, mint kompozíciót. Szinte masni van az A betű első lábán, de maga a betű is masninak látható, a betű szélességét kétszerezős végvonal lefelé kanyarodik. Van ebben a betűben valamiféle öntetszelgés, ami nem is annyira kifelé irányul, hanem saját magát akarja meggyőzni nagyszerűségéről. Az A betű végvonala azonban valószínűleg a T-betű felső íve (kalapja) is egyben. Hiszen enélkül az elem nélkül a T csak egy határozott ponttal induló az „s” betűjéhez nagyon hasonló alakzat lenne. A T után lévő e-betű valamivel nagyobb, mint a többi kisbetű. A néven belüli a betűk úgy tágasak, hogy valójában nem a betűk „teste”, hanem a kötővonalaik „szélesednek”. Az s betű elszakad, különválik a többitől. Jól láthatók a n-betűkön, hogy azok első törzsvonala a magasabb. Ami határozottságra utal, éppen úgy, ahogyan a jelentős kezdőbetűk is.
Szerző: Grafofil  2011.04.20. 11:02 Szólj hozzá!

Címkék: 1992 aláírás költők Nagy-Britannia Tennyson Alfred

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr692833143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.