A 2005-ös Schiller-év a neves német alkotó halálának 200. évfordulóját ünnepelte. Csodaszép, teljes névaláírás került a kevés elemből álló bélyegre. A háttérben Schiller műveinek korai kiadásai sorakoznak, s a barnás könyv-gerinceken kevésbé látszik a piros színű aláírás, ám még így is figyelemre méltó.

Friedrich Schiller (1759-1805) német költő, drámaíró, filozófus és történész eredeti szakmáját gyakorló katonaorvos volt amikor néhány drámával és számtalan költeménnyel a tarsolyában az irodalmat választotta. Ekkor már az ifjúság körében népszerű a szerelmes versei révén. Hamarosan – 1794 körül – Goethe lett pártfogója majd barátja. Tanított, alkotott, s szerelmi házasságban teljesedett ki élete, mely 46 évesen hirtelen véget ért. A sok munkát, s néhány egészségre káros szokást említenek az okok között.
Ám az kétségtelen, hogy tartalmas életművet hagyott hátra. A drámairodalom egyik jelentősebb alkotója lett, és költőként is említésre méltó. Saját magát szentimentálisnak tartotta (a szót is ő alkotta). Nemes eszmények, s a klasszikus harmónia keresése lengi be költeményeit. A legismertebbet, az Óda az örömhöz címűt, melyet 1785-ben vetett papírra, Beethoven a IX. szimfóniájának zárótételéhez használta fel. Ez Örömódaként lent népszerű, manapság az Európai Unió himnuszaként ismert.
Bár a bélyegen lévő aláírást a könyvektől kevésbé látjuk, az alattuk lévő fehér sáv segít az alapvonal követésében. S könnyedén megállapíthatjuk, hogy az írás felfelé tart. Olyannyira, hogy a családnév alsózónás eleme már nem is nyúlik le a fehér sávba, míg a keresztnévé ott vannak jól láthatóan.
Gondos, jól olvasható, tetszetősen megformált, de mégsem cirkalmas írás ez. A számunkra idegen betűalakítások (d, S, h) az akkor használatos német betűformáknak tudhatók be. S azt se feledjük, hogy az írás értéke is egészen más volt akkoriban, mint a mi korunkban. Ez az írás nem a merev vagy túldíszített, netán a túlzottan spontán és egyedi, inkább e kettő kategória közé kerülne, a célszerűen elegáns jelzőt illesztve hozzá.
A gondosság megjelenik az ékezetekben. Hármat is láthatunk. Az egyik a családnév i-jének pontja éppen a könyvek gerincének sötét közé esik, de ott van. Ám az is, mint a keresztnévben látható másik kettő, éppolyan gondosan a betű vonalába helyezett.
A hurkok szépek, nem túlzottan teltek. Ha mereven szabályos lenne az írás, a kettőzött l-betűk a családnévben jobban hasonlítanának egymásra (látható a második alacsonyabb lett, mint az első).
A végvonalakról is szót kell ejteni, hiszen azok mindig visszatérnek lefelé vagy felfelé kanyarodva a „saját” térfélre, a már leírt betűk közelébe, s nem az üres rész, a „külvilág” felé.
Szerző: Grafofil  2011.04.14. 10:52 Szólj hozzá!

Címkék: 2005 aláírás írók költők filozófusok Németország Schiller

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr252819742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.