Ha már Irving Berlin-bélyeg készült az USA-ban, aligha csodálkozhatunk azon, hogy számtalan ismert dala közül éppen a God Bless America kottája került rá. Ez a hazafias dal annyira népszerűvé vált, hogy ma már az Államok nem hivatalos himnusza. Örömmel látjuk, hogy a kotta kézzel írt, bár izgalmasabb a bélyegkép alján lévő aláírás.

Irving Berlin (1888-1989) orosz-zsidó családban született. Ötévesen került Amerikába, s alig részesült iskolai oktatásban. Autodidakta zenész volt és sosem tanult meg rendesen kottát írni és olvasni. 1911-ben – éppen száz éve – egyik dala hatalmas sláger lett, ez volt az Alexander’s Ragtime Band. Ekkor mindössze 23 éves volt. Hosszú életében rendkívül termékeny zeneszerzőként több ma már örökzöld dallamot alkotott. Talán említsük még meg a White Christmas-t, amiért Oscar-díjat kapott.
A bélyegre került 1932-es fekete-fehér fényképen 44 évesen mosolyog. Feje fölött még háttérként, válla alatt fotója elé kerül a nevezetes dal kottája. Felül fehér mezőben a kottán lévő dal címének vonalaiban az amerikai lobogó további színei jelennek meg. Ravasz kérdés lenne valamely kvízjátékban: vajon ez a fotója vagy a bélyegen lévő dala készült-e korábban? A dalt eredetileg 1918-ban írta, de nem volt vele elégedett. Amikor 1938 őszén háború fenyegette Európát, ismét elővette és „leporolta” a dalt, s némi változtatással novemberben, a fegyverszünet napján elénekelték, s hamar népszerű lett.
A bélyegen Irving Berlin aláírása nagyon játékos, mégis határozott vonalvezetésű. Biztos kézzel irányított. Szinte a toll felemelése nélkül írja le a keresztnevét és vezetéknevét. Elég laza és kellően izgalmas az aláírása, ahogy egy színes egyéniséghez, alkotó emberhez illik. A kisbetűi azonban nem eléggé kiírtak, a kezdőbetűkön kívül a többit szinte bárminek olvashatnánk. Ám a nagybetűi közel szabványosak. Még ha az I megformálása nekünk furcsa is kicsit! Ő a Palmer-rendszer szerint tanulhatott írni, amelyben az I betű szabályosan felül és alul is hurkos. Egyébként ezt az írásmódot a plusz hurkok és a hosszú vég- és kötővonalak jellemzik. Ez „tágasságot” ad az írásnak, amit Berlin aláírásában is érezhetünk. A zeneszerzőnek ritmusos és egyedi írása van, s nem érződik benne modorosság. Mégis a jól kiírt nagybetűk mellett a szinte felismerhetetlen kisbetűk azt jelzik, hogy figyelt arra mit mutat kifelé. Ám ez talán elkerülhetetlen olyan valaki számára, aki bevándorló, aki nevet változtat, majd a sikere által nagy ismertségre tesz szert. S bizony meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Ám számára ez is kellemes játék lehetett.
Szerző: Grafofil  2011.01.21. 13:23 Szólj hozzá!

Címkék: 2002 kotta aláírás zeneszerzők muzsikusok god bless america Amerikai Egyesült Államok Berlin Irving

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr192602450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.