Kezdjük a költői bélyegek sorát Eduard Mörikével, azzal a német poétával akivel legutóbb papként találkoztunk. Ezzel a 2004 szeptemberében megjelent alkalmi bélyeggel születésének 200. évfordulójára emlékezett a német bélyegkiadás. Az igazán hangulatos bélyegen tintatartó, szemüveg és a kéziratos versre helyezett toll látható.

Sajnos a takarás miatt nem sokat láthatunk a kéziratból. A költemény címe „Ein Tännchen grünet wo ...” (Egy fenyő kivirágzik, ha…). Állítólag! Bár a kéziraton lévő cím nem tűnik négytagúnak. Ám az első sorában lehet ez a szöveg. Más Mörike-kéziratokat látva, aligha lehet kérdés, hogy ezeket a sorokat is ő vetette papírra.

A dőltbetűs írás tetszetős. A sorkezdő nagybetűk egymás alatt kellemes látványt nyújtanak. A szóközök nagyok, a sorközök viszont nem annyira nagyok, hogy kényelmesen beleférjenek a felső és alsó hurkok is a sorokba, így azok olykor közel kerülnek egymáshoz. Az alsó sorok végén hasonló elemeket (f vagy g betűk lehetnek) figyelhetünk meg.