Papi viseletben tekint ránk a népszerű szlovén író, erről az 1996-os bélyegről, melyre, mint neves személyiség került, bár ez a bélyeg éppen születésének 125. évében jelent meg. Kevés színnel és elemmel bíró bélyeg hátterében F. S. Finzgar kézírásos sorai is megjelennek.

F. S. Finžgar azaz Fran Saleški Finžgar 1871 februárjában született szegény paraszti családban. Ljubjanában járt középiskolában, majd a teológiai főiskolán tanult. 1894-ben, 23 évesen szentelték pappá. Bár voltak konfliktusai feljebbvalóival mindvégig hűséges maradt a papi hivatáshoz. Felső-Krajna és Ljubljana plébániáin dolgozott 1936-ig nyugdíjazásáig. Ezt követően is aktív maradt mind a hit embereként, mind íróként. Határozottan támogatta az ellenállási mozgalmat.  91 éves korában 1962 nyarán hunyt el. Irodalmi munkásságát költőként kezdte, majd idővel a próza felé fordult. A vidéki és a kisvárosi életet ábrázolta neo-romantikus regényeiben. Meséket és novellákat is írt a gyermekek számára. Drámaíróként és fordítóként is számon tartják.

Csak néhány sort kapunk mintának, de mégis érezhetjük a határozottsága mellett az eleganciát is van ebben a kézírásban. De meg kell hagyni, nagyon hatékony ez az írás, és bár egyszerűsíti a betűformákat, mégis jól olvasható. A tudatosan megválasztott sortávolság gondoskodik arról, hogy a lendületes írásban a szárak ne akadjanak egymásba. Ahogyan egy szellemi embertől várnánk, az ő írásában is alsó zóna hurkai valójában huroktalanok, a felső zónában (első sor első két szava) láthatunk „szebb” hurkokat. Egy t-áthúzást az utolsó sor első szavában megfigyelhetünk: nemcsak magasan van, hanem méretes is, ám a formája ívelt. Na ilyenkor sajnálja a grafológus, hogy nem láthat többet az írásából.