Bartók Béla (1881-1945) magyar zeneszerzőt aligha kell bemutatnunk. A kevés színt hordozó bélyeg előterében baloldalon Bartók arcképe látható, s ez némileg takarja a háttérben lévő kottát, s bizony az aláírását is részben. A névelemek – számunkra – fordított sorrendje utalhat arra, hogy ez a kézirat az emigráció éveiből származhat (ti. Bartók 1940-tól haláláig az Egyesült Államokban élt). Ám már korábban is adott "Béla Bartók" névaláírással autogramot.

A kezdőbetűk formailag is nagyon hasonlóak, s ez a személyiség belső egységre utal. A B-betűk érdekes elemei a törzsvonaltól eltávolodó felső ovál, valamint a végvonalak, pontosabban az a kis hurok, amit oda rajzol. Az r betű magas szára és kötővonala a terveket, a haladás igényét és azok megvalósításához szükséges belső erőt is jelzik. A két ékezet közül az é betűjé szinte pontszerű, míg az ó-fölé már egy lendületes vonás kerül. A Bartók névben a kétzónás betűk magassága (B, t, k) közel azonos, ám a Béla névben az l betű kisebbre sikeredett, sőt a középbetűk is erőtlenebbek, mint a többi középbetű. Ez jelezheti azt, hogy magánemberként visszahúzódóbb, a hivatásával szívesebben azonosítja önmagát.