Azért nézzük meg e feliratok közül a legnagyobbat, s hogy milyen betűkkel kanyarították oda a toll mellé. Az egyértelmű, hogy az írás tagolását befolyásolta, hogy mellé kerül a toll lenyomata. A toll hegye egyébként az utolsó írott elem közelében van, mintha éppen ott tartana az írásban. Erre némileg az elnyújtott szóvég is kontráz, azt az érzést keltve, hogy várható még folytatás. A legtöbb szóvég (Le, r, de) inkább felfelé tart. Vessünk egy gyors pillantást a kezdővonalakra is, melyek többsége bizony hosszú és ívelt. A szárak (p, d) ha egymás közelébe kerülnének fednék egymást. Ami a zónák magasságát illeti, azok nagyjából kiegyensúlyozottak, ám az első sorban (Le) ahol nagy és kisbetű kerül egymás mellé, bizony az a nagybetű jóval fölé emelkedik a középbetűnek. Az írásban a szűkösség és a kerekség is megjelenik. Alapvetően kötött az írás. Bár a „plaisir” szó megszakad, érdekes módon, nem az ékezet után. Valamint a „de” szócskában nem kötődik a második betű az elsőhöz, csak ügyesen illeszti, ragasztja mellé.