Hemingway születésének 100. évfordulójáról bélyeggel emlékezett meg Kuba. A neves író két évtizedet töltött a karibi szigetországban, s ott írta világhíres, Az öreg halász és a tenger című kisregényét. A bélyegen nemcsak a neves író mosolygós arcképe, hanem e regényének jelenete, s a hatalmas hal rajza fölött aláírása is megjelenik.

Hemingway (1899-1961) szeretett élni, enni, inni és élvezni, amit a pillanat adott. A kalandokat sem vetette meg. Műveiben férfias témák jelennek meg, stílusát erőteljes tömörség jellemzi. Viselkedésében is ilyen sallangoktól mentes ember lehetett.
1899 júliusában született Illinois államban, polgári családban. Orvos apja kedvelte a természetet, kisfiúként szívesen tartott vele táborozni, vadászni, horgászni. A középiskolában az angol tárgyakban volt kiváló, s még a sportokban. Az egyetem helyett inkább újságírónak állt. Aztán az első világháborúba jelentkezett katonának, de rövidlátása miatt csak önkéntes lehetett. 1921-ben megnősült és Párizsba költöznek, ott jelenik meg első műve 1923-ban. Még abban az évben visszaköltöznek az Államokba. 1928-tól második feleségével egy floridai szigeten éltek, itt írta életműve nagy részét. 40-ben váltak el. Harmadszorra néhány évre, majd negyedszerre már utoljára nősült. Életének következő két évtizedét jórészt kubai birtokán töltötték. Itt írta „Az öreg halász és a tenger”-t is, amiért 1954-ben Nobel-díjat kapott. Ezt azért nem tudta személyesen átvenni, mert egy repülős-balesetből lábadozott. 1960 júliusában visszaköltöztek az Egyesült Államokba, egy évvel később (1961-ben) öngyilkos lett. Éppúgy ahogyan valaha az apja: lelőtte magát. Egyre súlyosbodó mániás depressziója lehetett az okok mögött. Ekkorra már erős italozása is alkoholizmussá fajult. Emlékezőtehetsége is hanyatlott, amit nehezen tolerált.
Az aláírás kiírt, a betűk jól azonosíthatóak. Bár az Ernest és a Hemingway között még találunk valamit. Ez egy kettőzött ívnek tűnik, valójában M betű, hiszen a középső neve Miller volt. A betűi életteliek, azok vonalai testesek. S bár írás kötött és lendületes a betűk mégis egyenesen állnak. Az m és n-betűk girlandos kötését figyelhetjük meg, mely befogadó-készséget jelölhet. A horizontális és vertikális terjedelmét tekintve az írás kiegyensúlyozott, tehát a vágyai és lehetőségei között nem veszett el.
A név betűihez járuló elemek (paráf) egyike a végére kitett pont, a másik a családnév aláhúzása. A keresztnévnél is láthatunk egy hatalmas áthúzást. S bár ez a t-betűhöz tartozik, akkor is elgondolkodtató: miért húzza át ezzel személyes nevét, s ezáltal önmagát? S bár ez tisztes távolban van a betűk alapvonalától, azért a hurkokhoz hozzáér vagy belevág. A középzóna az, amely szigorúan véve, a valóság, ami felül vagy alul van (felső- vagy alsó zónában) az a fantázia, a misztikum, a tudatalatti, az ösztönök, a nem evilági élményekkel határos világ. S bár a betűit nem csonkítja, érdekes, hogy a felső- és alsózónás hurkok, betűrészek mindegyikébe „belerondít” valamelyik horizontális vonallal. Hogy miért? Talán ha nemcsak aláírását vizsgálnánk, meglelhetnénk a magyarázatot.
Szerző: Grafofil  2011.05.20. 10:29 Szólj hozzá!

Címkék: 1999 kuba aláírás írók paráf Nobel-díj Hemingway Ernest

A bejegyzés trackback címe:

https://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr232896032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása