A halálát követő évben nemcsak teljes életműve jelent meg nyomtatásban, bélyegre is került a Nobel-díjas görög költő Odisszeasz Elitisz. Profilja mellé odakerült aláírása is. Ha neve mellé írt évszámokat is megnézzük, kikövetkeztethetjük, hogy idén ünnepelhetjük születésének 100. évfordulóját.

Elitisz (1911-1996) Krétán született Odisszeasz Alepudelisz néven. Családja Athénban költözött, ott végezte a középiskolát. Az egyetemet nem fejezte be, a családi szappankészítő-vállalkozásban dolgozott. 1935-ben jelennek meg első versei egy modernista lapban. 1940-ben már az olasz betolakodók ellen harcol. 1946-után az irodalomnak él. Bár a görögországi politikai csatározások az ő életébe is bele-beleszólnak. Éveket töltött Párizsban önkéntes száműzetésben. Hazájában számos felelős kulturális vezetői posztot tölt be (színház, rádió), s többször elismerték munkásságát.
Kezdetben játékos, felhőtlen költészete egyre komorodik, komolyodik. Legjelentősebb műve a „To axion eszti” (Méltó, 1959), mely lefedi a görög nép sorsát, történelmét, s a nagyszabású mű egyfajta modern evangéliummá lett. Theorakisz megzenésítette s ez ismertségéhez és népszerűségéhez is hozzájárult. Ebben is a modernizmus és a hagyomány fonódik össze, mint más műveiben is. S bár hatással voltak rá modern irányzatok mégsem lett ezek képviselője. Maga vallotta 1972-ben: „Soha nem voltam tanítványa a szürrealista iskolának. Találtam benne néhány olyan elemet, amelyek alkalmazkodtak a görög fényhez. Az európaiak és a nyugatiak a sötétben az éjszakában találnak misztikumot, mi görögök ezt a fényben találjuk meg, ami számunkra abszolút.”
Magyarul „A nappal születése” című kötetében, illetve gyűjteményes munkákban olvashatók versei. Közülük is kiemelhető „A bolond gránátalmafa” című kötet, mely címét Elitisz egyik verséről kapta, s a borítóján a költő kollázsa látható. Ugyanis nemcsak költő volt, hanem festett, illusztrációkat és kollázsokat is készített.
 
A bélyegen lévő aláírása sajnos alig kivehető, ám a világhálón rábukkantam egy nagyon hasonlóra, így javaslom, ezt vegyük jobban szemügyre. A betűk kötetlenek, csak a vezetéknévben érhető tetten némi szándék a betűk összekötésére. Észrevehető némi felfelé tartás a név második elemében. Ebben van a legérdekesebb betű, az E. A törzstől jobbra kerülő „talp” a alsó és a középső vonás összevonása, a tetejére pedig a felső vonás, mint egy kis kalapocska kerül. Érdemes rátekinteni az ő betűre is, mely egy cseppecskére hasonlít vagy egy bezárt tarisznyához.
Egyszerűnek, letisztultnak tűnik az írás, mégis érdemes megnézni mennyire hasonlítanak a névben lévő azonos betűk. Az Odisszeasz név közepén van két szigma, ami leginkább a 6-os számhoz hasonlít, egyik dülöngél, a másik pocakja erőteljesebb, méretükben is van bizony eltérés. Ugyancsak szigma van névelemek végén. Az említetthez nem kell, hogy hasonlítson, hiszen a görögök írásában a szóközben és a szóvégén másféle formában használják ezt a betűt. De azért nézzük meg a két szóvégi vagy név-végi szigmát. Ha nem tudnánk, hogy az ugyanazt a hangot jelöli, nem merülne fel bennünk. Az egyik befele a másik már kifele fordul. És azonos betűk ám a nevek harmadik betűi, mindkettő ipszilon (aminek kisbetűs változata a görögben a magyar v-hez hasonlít) csak a második névben ékezet is van rajta. Az egyik szögben, a másik lágyabb ívben vált irányt.
Szerző: Grafofil  2011.04.17. 09:13 1 komment

Címkék: aláírás 1997 költők Görögország Nobel-díj Odisszeasz Elitisz Elitisz Odisszeasz

A bejegyzés trackback címe:

http://irasbelyegen.blog.hu/api/trackback/id/tr792832867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

xoyox 2016.06.03. 12:47:22

nagyon sajnalom, hogy a nyelvet nem ertem, ismerem.