Sidonie Gabrielle Colette (1873-1954) ártatlan falusi kislányként hozzáment egy sármos párizsi férfihoz. S bár bíztatta, hogy írjon, az érzékiséggel átszőtt történeteket saját nevén jelentette meg. Amikor férje kicsapongásait és hazugságait megelégelte elvált. Szakmai és egyéni önállóságának jele lehet, hogy leánykori családnevét használta írói névként. Még két férj és egy válás tartozik történetéhez. Újságírásból élt, és mulatókban is fellépett. Gigi című regényéből 1958-ban film készült, mely több Oscar-díjat is nyert, de ezt ő már nem érte meg. Ma művei a francia iskoláskönyvekben is szerepelnek, a szülőföld, a természet szépségének illusztrálásaként. Szerelmes történeteit a hölgyolvasók forgatják.

 

Colette aláírása egyszerű és olvasható, ez jelzi, hogy vállalja önmagát. A határozott vonalvezetés pedig arra utal, hogy ha kell, a sarkára tud állni. Olyan embert sugall, aki nem szereti túlbonyolítani a dolgokat, határozottan képviseli álláspontját, makacs, és ha elkezdett valamit, akkor is véghezviszi, ha belepusztul.

Van valami macskás az aláírásában is. A C-betű kényeskedőn hajlik, sőt terpeszkedik el, és láthatunk afféle „karmincákat” is (az utolsó három betűben). A betűk normál szélességűek csak az első és az utolsó betű szélesebb.

Valójában két részre bontható ez az aláírás: bal oldali része (a múlt, belső világ), az első három betű rajzos, játékos melegséggel és élettel teli. A név legmagasabb betűje (a csúcs) az „l”. Természetes kapcsolódás csak az o-l betűk között van, a többi betűje vagy távol van a mellette lévőtől, vagy ráíródik az előzőre (ell). S máris a jobb oldali részhez (jövő, külvilág) jutottunk. Ez a négy betűt átfogó t-áthúzás által meghatározott rész az „ette”. A t-áthúzás nemcsak erőteljes, hanem a végén meg is vastagszik. Ha letakarjuk az utolsó e betű "fejétől" balra eső részt és csak a név végére kerülő vonalakat nézzük meg, meglátjuk, hogyan viszonyul a külvilághoz: folyamatos készenlétben van, hogy a támadásokat távol tarthassa, semlegesíthesse.

S még valami. Javaslom, tekintsük a vastag áthúzóvonalat egy hatalmas kalapnak vagy tetőnek és olvassuk el, mi kerül alá! Az „elle” szó a franciában az E/3. személyű személyes névmás (ő) nőnemben. Értelmezhetjük úgy is, hogy az a nő, az én-ideál amit ki akarok hozni, amit meg akarok mutatni magamból. Hát ezt védi ez a vonal. Ám látnunk kell, hogy ezeknek a betűknek a magassága és természetessége (szögek és „ráírós” mesterkélt betűkapcsolás) nem éri el az első három betűjét. Tehát a múlt, melyet belső világában megőrzött mégiscsak szebb és életszerűbb volt számára.